Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bolond szél…

, 807 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Természet

Még ő is úgy mondta, és azt súgta nekem
ahogy lágyan cirógatott, s ölelt szerelmesen…
Borzolta üstököm, ingem alá is bebújt
hűvösen csókolt, majd csendben meglapult,
Ő volt, az a bolondos déli szél…

Aztán hirtelen, felkelt mérgesen.
Dúlt- fúlt, meg nem érthetem,
hogy miért lett oly zavart?…
Tépett, és csavart, mindent felkavart
viharrá így vált ma, ő a bolond szél…

Végül nap sütött, fénye átszökött
felhők erdején, nevetett felém,
kedvem is vidult, ahogy kivirult…
Szebb lett az idő, és ő akkor jött elő
a lánnyá szelídült, szeleburdi szellő…

Most altatót zenél, csak nekem beszél,
vall szerelmesen, csupa érzelem.
Suttog, úgy dalol, ölembe hajol
sírja el baját, hogy csak engem… nahát,
mit nem súg nekem, ez a huncut szél!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Babos Bendegúz
 · BFanni
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0312 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz