Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Augusztus…

, 711 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Természet

Még tombol a nyár, de erőtlenebb már a vágy.
Valahol nevetni kezd egy mátyásmadár, jaj de fáj a hangja!
Borzolja a csendet, libabőrbe rázza, riadót fúj a fülnek,
hogy ez milyen szemtelen lett!
Gúnyol, rikácsol, kikacag, ahogy repül, merész, hisz’ tudja,
ellene nem sokra mész. Inkább semmit sem teszel,
mert még ő az, ki így is keveset vesz el…
Aszott szilvaszemekben kutat egy darázs,
hamar elrepül jóllakottan, mézkincsre talált,
majd eljárja táncát odébb, a büszke felfedező.
Övé "a nap hőse"cím. Ellibben előttem egy lepke
pici fátyolszárnyain… mégis, mégis, ma nem érzem
örömnek a nyári napot, csendben, láthatatlanul osont be
az ősz szívembe, érezhetően jeleket hagyott…
Telve a hombár, biztos helyen az élet,
jókedvet érlel az új kenyér illata… áttetsző
szőlőszemekben elrejtve a nyár melegének varázsa,
a most még szomjazó akó, édes nedűre vár…
Nem tudom, mit várok még tőled, te gyönyörű,
csókkal búcsút intő, mindig visszatekintő
szerelmesen hűtlen, örökifjú dinnyeízű nyár,
de hiányozni fogsz, ha a kerti ösvényen sápadtan
rám tekint majd, a száraz szélű, kifosztott napraforgótányér…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Babos Bendegúz
 · Ifjabb_Tok
 · Ravain


Page generated in 0.0453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz