Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Sivatag

2012-08-13 18:00:00, 483 olvasás, peresz , 1 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Végtelen sivatagban születtem,
egy oázisban, ahol nincs helyem.
Útra keltem, hogy árnyékot leljek,
és mert kiszáradtam, egy kis vizet.
Néha találtam, de elkergettek.

Így tovább húztam, vonszoltam magam.
Kínos vánszorgás volt az életem.
Fáradt vagyok, pihennem kéne már,
de nem találom az oázisom.
Csak forró dűnét hoz az út nekem.

Néha úgy gondoltam, megérkeztem.
De gyorsan sirokkó ébresztett fel,
homok csapott végig az arcomon,
porban fekve, szomjasan ébredtem,
s döbbentem újra rá; álmodom.

Ajkam felrepedt, a torkom lángol,
ég a tüdőm, minden lélegzet fáj.
Kiszáradt a testem, a lelkem is,
véget ért az út, jöjjön a halál!
Nehéz volt nagyon, de szép volt a táj…

Kinyomtatom