Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Agonizáló

, 480 olvasás, profanus , 2 hozzászólás

Szerelem

Keserű könnyek által ázott
Kipirult arcom lassan mosolyog,
Szomorú szívem halovány lánggal
Vörösen izzó parazsán dobogott.

Gyűlölet voltam szabadon számon,
Átkokat szórt a sebzett árva lélek,
Fekete varjú költött szívemen,
Szerető imát rebegett ajkam érted.

Elhagyott öled remélem, bánod,
Árvuló szívembe mártom tőrömet,
Ne égjen többet senkiért lángom,
Kioltom érted nyomorult életem.

Hófehér szegfű borítja hantom,
Gyere el, kérlek, sirass meg kedvesem,
Emlékezz arra, ki tűzzel izzott,
S életét végül érted adta fel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz