Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar a Dunán

, 715 olvasás, secondEduard , 24 hozzászólás

Szerelem

csendben
a viharos
sötét fák alatt
zivatar csillant
nem féltem és nem fájt
kedves volt
érzett engem
a folyó kiabált

érzett
csókolt és féltett
patakok folytak a hegyen
vihar dúlt
nyelve nyelvemen
szikla sziklába vájt
féltve tette
a kőszikla nem fájt

lihegett
lila homályos felhők
borították testét
megnyaldosta az esőt
a dunaparti szélben
az estét ágyazta meg
hálózsákban
nekem

nekünk
eggyé kellett válnunk
a rózsaszín felhők alatt
a hálózsákban ettünk
nem sütött a nap
átöleltem
szeretni akartam
tegnap és hamarabb

éjjel volt
denevér szállt rá
gyönyörű teste omlott
folyt a dunavíz lassan
fák törtek ketté a viharban
s kettétörtem én
gyengéd karjaiban
mikor őt akartam

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 8
Kereső robot: 16
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · fenytores
 · Magyar Anita
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz