Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vázlat

, 719 olvasás, boszorka , 7 hozzászólás

Természet

Még mindent a csend birtokol,
Folyékony a párnán hajad,
az éj strázsál, mélyen alszol.
lüktető perc, lassan halad.

A hajnal semmivé foszló
álmok fátyolában, kábán
ül az óra mutatóján.
Bíbor színt tükröző szemmel
nézem, ahogy halkan szökell,
távolodik a pirkadat,
szomorú, de én megértem,
hogy tovább már nem maradhat.

A fák lombján árnyjátékot
játszik a szellő a fénnyel,
puha avarban álmosan
csoszogva dohog az éjjel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 23
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz