Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jó lovam

, 707 olvasás, szeszely , 2 hozzászólás

Kedvencemnek

Öreg már, de én szeretem
Barátságát mindig elnyerem
Keserűségben, s bánatban,
Mindenben osztozunk egymással
Szép, kócos sörénye, mikor rásüt a nap sugara,
Jó lovam, Partitúra

Békés teremtés, bárki megirigyelné,
De néha szeret gyermek módra csipkelődni
Nem bántom én őt soha
Cserébe tűri, hogy ráhajtsam fejem erős hátára
Mindig örül, ha elmegyek oda
Jó lovam, Partitúra

Múltjában sötét folt tengődik,
Elvesztette társát, húgát, szerelmét
Magányosan él, de én ott vagyok neki
Ha vele vagyok, soha nem tudnám elereszteni
Mindig örül, ha a friss almát kapja,
Jó lovam, Partitúra

Nyaranta boldog, hogy velem lehet,
De év közben tudja, hogy velem el nem mehet
Nyár végén el kell válnunk egymástól
Engem vár az iskolapad, őt a kegyetlen távol
Ha lehetne, el nem ereszteném őt soha,
Jó lovam, Partitúra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Vers
· Írta: szeszely
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 91

Page generated in 0.0701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz