Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 1+1=1

, 266 olvasás, turzoimre , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

tántoríthatatlanul állok a felhők szárnyán,
bármerre nézek körül, csak magamat látván,
nem láttam senki mást, csak Ő maga volt ott,
meglepetten vettem észre az igazi pillanatot,
rám várt

még nem vett észre, de nyugtalanul forgolódott,
tiszta szemével keresett, merre, hol vagyok?
földet érve odaléptem, megérintve mosolygott,
kacagó szemekkel azonnal tárt karomba omlott,
reá vártam

csak a változás, ami állandó, s ez alakítja a világot,
elveszett minden álmodó, igazzá vált, amit álmodott,
létezésünk eggyé forrót, minden lépés kincset hozott,
nem siratjuk a mulandót, mert a mindenség befogadott,
váratlanul

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: turzoimre
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 6
Kereső robot: 12
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Destiny
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · PiaNista
 · Thalassa


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz