Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A porember balladája

, 657 olvasás, SniderMac , 4 hozzászólás

Abszurd

Távol Porországban
porvidéken egy portanyában
(porszem a porvilágban)
szól a porember balladája.
Port eszik és port iszik
por az egész élet
A poristenek nem tisztelik
mikor reggel felébred.
Csak rázúdítják pormosolyuk
a pornap erejével
és neki ébredni kell
milliárdnyi poros részecskével.
Porhatalmak összedőlnek,
ahogy megremeg a porföld
Bájos, kecses, portalan
a föld helyetti porhölgy.
Porember a porvilágban
porrá leszel majd
A poridő a végtelennel
párhuzamban hajt.
Porember az éjszakában
a porszél neked süvölt,
s viszi csak tovább javában
szomorú porjövőd.
Valahol porszigeten
porutakon, porligeten
porszem porszíveket
hamuvá égetett.
A porember meg a portemetőbe lép
Elmereng: - Poros, de mégis szép.
Repesztő zsivajjal minden porszem
a balladáját dalolja, és utána mondja:

"Itt vagyok ebben a semmilyen pusztaságban,
a névtelen vak éjszakában.
Az időrágta rácsok még megtartanak bennünk,
de nem sok kell már,
mert pornépünk is hinni kezdett,
hogy szabadok leszünk.
Mert a rácsok lassan végleg elkopnak,
s a poremberek, akkor talán, megszabadulnak."

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ballada
· Írta: SniderMac
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2032 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz