Távol Porországban
porvidéken egy portanyában
(porszem a porvilágban)
szól a porember balladája.
Port eszik és port iszik
por az egész élet
A poristenek nem tisztelik
mikor reggel felébred.
Csak rázúdítják pormosolyuk
a pornap erejével
és neki ébredni kell
milliárdnyi poros részecskével.
Porhatalmak összedőlnek,
ahogy megremeg a porföld
Bájos, kecses, portalan
a föld helyetti porhölgy.
Porember a porvilágban
porrá leszel majd
A poridő a végtelennel
párhuzamban hajt.
Porember az éjszakában
a porszél neked süvölt,
s viszi csak tovább javában
szomorú porjövőd.
Valahol porszigeten
porutakon, porligeten
porszem porszíveket
hamuvá égetett.
A porember meg a portemetőbe lép
Elmereng: - Poros, de mégis szép.
Repesztő zsivajjal minden porszem
a balladáját dalolja, és utána mondja:
"Itt vagyok ebben a semmilyen pusztaságban,
a névtelen vak éjszakában.
Az időrágta rácsok még megtartanak bennünk,
de nem sok kell már,
mert pornépünk is hinni kezdett,
hogy szabadok leszünk.
Mert a rácsok lassan végleg elkopnak,
s a poremberek, akkor talán, megszabadulnak."