Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magányosság

2012-06-15 07:00:00, 430 olvasás, Mona_Lisa, 0 hozzászólás

Egy fárasztó nap után, lehajtom fejem,
Nyitva tartani már nem tudom a szemem.
Jó meleg takaróm, megvéd majd a rossztól,
A sötétben rám leselkedő gonosztól.

Érzem, ahogy párnámban elsüllyed fejem,
Valamiért mégsem találom a helyem.
Ijesztő a sötét, kényelmetlen az ágy,
Gyötör egy régi csillapíthatatlan vágy.

Magányosan addig-addig forgolódok,
Míg minden kínszenvedést végül megoldok,
Végtelennek tűnő percek után végre,
Eljutok az álmok békés mezejére.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Mona_Lisa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 89
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.078 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz