leszek én, s te leszel, néma kőszobor
ebbe a táncba a végzetünk sodor
akkor is múlik a pille-varázs
hamvad a nyárban a régi parázs
veszek én, aranyért drága perceket
zárd el a várba a szőke herceget
akkor is látom a láng-szemedet
számolom estig a láncszemeket
felemelt fejemet már lehajthatom
jajvörös árnyadat el sosem hagyom
körmeid vésd ide, vájd tenyerem
nyugtodat nem hagyom, nem tehetem
szigorú szavakat rejt az életed
ne ítélj, feladom, végignézheted
hogy viszi kedvem a fecskemadár
végtelen útjáról vissza se száll
csend ül a tereken, erre jár a nyár
elveszik minden, de itt maradsz te már
nem számít szikla, se börtön, se lánc
egymásra nézünk és indul a tánc