Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkünk asztala

, 664 olvasás, kyklopsz , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Fent ültem
feszülten
egy vén fa ágán
egyedül, árván,
előttem
felhőtlen
mámor a sorsom,
mégis elkábít,
akár egy bálvány.

Szemben is
rebellis
lógatja lábát,
alatta teng-leng
egyszerű léte.
Fűrésszel
kezében
merészel engem
is ingerülten
hipnotizálni.
Létét felélte.
Ő és én
őszintén,
gyermeki hittel
várunk valakit,
ki segít,
ki meggyógyítja
lelkünk sebeit.

Mindketten
meredten
nézünk egymásra,
várunk, hogy lássa
a másik
-mi számít-
szemünkben a fényt.
Hát önfeledten
így ad majd reményt
a hitünk,
mit már feledtünk
is talán.
De ismételten
most felszenteltem
lelkünk szent
asztalán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 31

Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz