Már a szó maga a tévedés,
a gondolat, a kérész lét.
Mindenki megy valamerre,
de kevés, aki tudja merre!
Útvesztőben tévelyegve,
életemet keresgélve,
elindultam gyermek létben,
próbálgattam az életem.
Felelőtlen tetteimmel
szomorítva szüleimet.
Mondták keseregve,
"Bezzeg a mi időnkben"
Később magunk szomorkodunk,
gyermekünk miatt lóg az orrunk.
Ők sem belőlünk tanulnak,
ismétlik fiatalságunkat!
Útvesztőiket elhagyva,
irgalmasan néznek vissza.
Könnyes szemben a megértés,
milyen értékes itt a lét.
Szivárvány és a napsugár,
gyermek kacaj, és vidámság.
Az évszakok szép változása,
állat sereg és a nagy vizek.
Szeressük azt, ami elmúlt,
tiszteljük nagy elődeink.
Hibáinkat ne ismételjük,
őseink szellemiségére figyeljünk.
Amit keresünk itt a mostban,
meghatározhat a holnapban.
Minden változik, változhatsz!