Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Irgalmas útvesztő…

, 410 olvasás, turzoimre , 0 hozzászólás

Gondolat

Már a szó maga a tévedés,
a gondolat, a kérész lét.
Mindenki megy valamerre,
de kevés, aki tudja merre!
Útvesztőben tévelyegve,
életemet keresgélve,

elindultam gyermek létben,
próbálgattam az életem.
Felelőtlen tetteimmel
szomorítva szüleimet.
Mondták keseregve,
"Bezzeg a mi időnkben"

Később magunk szomorkodunk,
gyermekünk miatt lóg az orrunk.
Ők sem belőlünk tanulnak,
ismétlik fiatalságunkat!
Útvesztőiket elhagyva,
irgalmasan néznek vissza.

Könnyes szemben a megértés,
milyen értékes itt a lét.
Szivárvány és a napsugár,
gyermek kacaj, és vidámság.
Az évszakok szép változása,
állat sereg és a nagy vizek.

Szeressük azt, ami elmúlt,
tiszteljük nagy elődeink.
Hibáinkat ne ismételjük,
őseink szellemiségére figyeljünk.
Amit keresünk itt a mostban,
meghatározhat a holnapban.

Minden változik, változhatsz!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: turzoimre
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 352
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 378

Page generated in 0.2615 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz