Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szegény Neil!

, 522 olvasás, KRAase , 5 hozzászólás

Abszurd

1994.07.20

A majd 15 tonnás LEM-19 látszólag minden gond nélkül haladt a Nyugalom Tengere felé. A műszerek kifogástalanul működtek, az elektronika nyugtató zümmögése és furcsa módon az enyhe rázkódás is lelki békét árasztott a két fős személyzet felé. A pilóta, Robert Kaase folyamatosan ellenőrzése alatt tartott mindent: az elektromos berendezések ezüst-cink akkumulátorait, a leszállási hajtóműrendszer üzemanyagát, az oxigénszintet, a visszatérő egységet töviről-hegyire, egyszóval mindent, ami a sikeres landoláshoz, és a majdani visszatéréshez szükséges. Michel Strongfield, a parancsnok is elégedetten datálta a pozitív visszajelzéseket, s már-már felszabadultan továbbította a parkoló pályán keringő főparancsnoki egységnek.
- Apolló 21, itt Eagle 23, ahogy ti is látjátok, minden a legnagyobb rendben. Továbbítsátok Houston2-nek, hogy hamarosan letesszük ezt a rozzant rezsót! Velük már csak lentről vesszük fel a közvetlen kapcsolatot. Apolló 21, vége.
Pár másodperc elteltével érkezett a sistergés nélküli válasz.
- Eagle 23, vettük. A jó híreket mindig szívesen vesszük. Szerencsés landolást. Eagle 23, vége.
Kaase-ben keserű gondolatokat ébresztett a jelentés. Ahogy nézte a közelgő, hamuszürke, kráterekkel tarkított felszínt, elfintorodott.
Szegény Neil… Nem volt fair a sorstól, hogy így elbánt veled! Mi hamarosan átéljük mindazt, amit te csak egy sötét stúdió profin berendezett díszletei között tehettél meg. De az ég látja lelkem, ha találok egy méretes követ, belevésem a neved!
A valóság valóban elkeserítő volt. Mindennek napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt be kellett volna következnie. De az Istennek sem sikerült letenni egyik Apollót sem erre a nyomorult égitestre. A nyomás viszont nagy volt, és a Hidegháború mindenki torkát szorongatta. Nem engedhették meg maguknak, hogy az akkori Szovjetunió megelőzze őket. És csak a tökéletesen megírt forgatókönyv, a hihetetlenül jól sikerült rendezés, és fejek elvesztésével nyomatékosított titoktartás volt, ami kihúzta őket a slamasztikából. No meg persze a hiteles hírverés, a Földről begyűjtött és titkosított kőzetek megfelelő tálalása. Mindenki elhitte. Olyannyira, hogy az oroszok már nem is akarták tovább folytatni az versengést. A többiek pedig – Kína, Japán – sehol sem voltak még akkor. És eztán sem értek el igazi sikereket.
Azért… Nagy adag szerencse is kellett ehhez – gondolta Kaase – mi lett volna, ha a ruszkik nem adják fel? Ha ki lövik azt az óriási monstrumot, a Luna-t, akkor aztán lőttek volna az egész Egyesült Államoknak. Megtalálták volna itt a nagy semmit, és visszalöktek volna minket a kőkorszakba.
Kaase átállította a rádiót, úgy, hogy csak Strongfield hallhassa.
- Parancsnok…
- Mondjad Kaase.
- Te nem érzed kicsit… Nem is tudom, abszurdnak ezt az egészet?
Strongfield hallgatott egy darabig.
- Mire gondolsz? – szavaival ellentétben a hangsúlya elárulta, hogy nagyon is érti a kérdést.
- Hát… Olyasmi kavarog bennem, hogy nem nekünk kellene most itt lennünk, és az is, hogy nem most.
Nem kapott választ.
- Mármint úgy értem, hogy ez az egész Neil és Buzz nevével forrt össze.
- Bobby, a történelem mindig is őket fogja tekinteni az elsőknek. Ők az emberiség hősei, még ha kamu volt is az egész. Mi most nem csak újraírjuk a történelmet, hanem előttük is tisztelgünk. De eljárt felettük az idő, lassan már arra sem képesek, hogy kiszálljanak a tolószékből.
A pilóta elgondolkodott.
- Értem én… De akkor is…
- Túl sokat agyalsz barátom.
- Meglehet…
Hosszú csönd állt be. Készülődtek a leszálláshoz. Bár sok dolguk nem volt, a központi számítógép szinte mindent elvégzett helyettük.
- Parancsnok… Viszont itt van a másik fele is. Számomra is hősök, és bármit megadnék azért, hogy ha most ők ülhetnének itt. De…
- Akkor mi a baj?
- De mégis mi leszünk az elsők…
Strongfield habozott.
- Ez relatív… Ténylegesen mi lépünk rá először. Mi tűzzük ki azt a zászlót először a világon. De az érdem akkor is az övék marad. Még akkor is, ha csak eljátszották. Kiváló asztronauták voltak, ezt te is tudod.
- Persze hogy tudom. De fura ez a kettősség. Egyszerre tisztelem őket, és egyszerre irigykedem rájuk, hogy már akkor elvették tőlünk azt a dicsőséget, amit még csak most élnénk meg.
- Jaj, Bobby! Hagyd már ezt! Rengetegen tudni fogják az igazságot.
- Igen, de a világ nem. Még a fiamnak sem mondhatom majd el!
- Szerintem hagyd ezt abba. Megértelek, és valahol bennem is motoszkálnak ilyesmi gondolatok. Amit mi itt most véghez fogunk vinni, ez a valódi áttörés. Viszont… A történelmi dicsőség az övék marad, míg világ a világ, mert akkor olyan idők jártak. Áttörés… Ez tulajdonképpen ugyanolyan színjáték, mint az volt. Mi értelme idejönni? Mi értelme kitűzni a zászlót, ha már egyszer "úgy is megtörtént"? Mondhatnánk, hogy semmi. De mégis ez lesz az első, és Te is tudod, hogy technikailag ez a lényeg.
- Tudom, tudom…
Nem esett több szó köztük. Kaase visszaállította a rádiót, és bejelentkezett a főparancsnoki egységhez.
- Apolló 21, itt Eagle 23. T mínusz egy perc a leszállásig.
- Vettük Eagle 23.
A LEM szinte döccenés nélkül érte el a felszínt. A hajtóművek leálltak. Csak a zümmögés maradt. Strongfield és Kaase még ellenőrizték a szkafanderüket, vettek egy mély lélegzetet, és kinyitották a komp ajtaját.
- Parancsnok, tiéd a megtiszteltetés. Tedd hát meg azt a bizonyos lépést.
A parancsnok nem is habozott sokáig. Lemászott a lépcsőn, majd mielőtt letette volna a lábát a poros talajra, elmormolt egy gyors imát.
- Az első lábnyom – mondta kissé eufórikus állapotban.
- Hát, Neilnek azért jobb szöveget írtak.
- Pofa be, pilóta!
Miután Strongfield lemászott, tett néhány óvatos lépést, és néhány méterre eltávolodott a komptól. Kaase kisvártatva követte. Minden egyes lépést erőteljesen megnyomott, és ámulva gyönyörködött azokban a lábnyomokban, amiket az évtizedekkel ezelőtti, laboratóriumi fényképeken látott.
- Hát akkor, tűzzük ki a zászlót! – a parancsnok előbányászta ruhája egyik tároló zsebében lévő, összeszerelhető zászlót, gondosan egymáshoz illesztette a darabokat, majd Kaase-vel közösen az előre kijelölt helyre tűzték.
- Apolló 21. A zászló kitűzve.
- Gratulálunk Eagle 23! Igazi élmény lehet. Kezdjék meg a sétát.
- Vettük Apolló 21. Vége.
A két űrhajós működésbe hozta a helyzetjelzőjüket, majd elindultak, mindketten a számukra kijelölt irányba. Néhány lépés után azonban Kaase megtorpant.
- Parancsnok… Parancsnok…
- Mi van már megint Bobby? – hangja enyhe ingerültséget tükrözött.
- Az meg mi a jó büdös franc ott? – a pilóta hangja remegett az ijedtségtől.
Strongfield a társa által mutatott irányba tekintett, s kezdeti ingerültségét felváltotta tanácstalanság. Nem messze tőlük fémesen csillogott valami egy nagyobb szikla alól.
- Fogalmam sincs. Indulás. – Kaase habozott egy darabig, majd a parancsnok nyomába eredt.
Majdnem egyszerre értek a csillogó valamihez. Teljesen letaglózva, szinte gépies mozdulatokkal kezdték eltakarítani a törmeléket a fémesen tündöklő valami tetejéről. Néhány perc múlva egy két méterszer négy méteres, látszólag fémből készült test tárult a szemük elé.
- Ez meg… Ez lehetetlen… Itt helyben kiugrom a semmibe, ha ezt a természet alkotta…
Kaase hangsúlya kezdte elérni a hisztérikus szintet.
- Nyugodja meg Bobby…
- Könnyű azt mondani öregem! Mit akar ez jelenteni?
- Ugyanannyira tudom, mint Te. Nézd csak… Mi az ott a tetején? Olyan mintha…
- Mintha egy átkozott gomb lenne.
A pilóta kétségbeesetten nézett Strongfieldre.
- Én ugyan meg nem nyomom!
- Akkor majd én… - tétova mozdulattal a gomb felé nyúlt, majd jó erősen benyomta.
A hatalmas, fémkoporsóra emlékeztető test teteje megmozdult, felemelkedett, majd hátrafelé elcsúszott.
Egyszerre hajoltak a feltáruló mélyedés felé. És egyszerre fagyott meg bennük a vér. Nézték egy darabig, de agyuk képtelen volt feldolgozni a látottakat. Hosszú percekbe telt mire eljutott a tudatukig, hogy képesek megérteni, amit látnak.
Egyetlen felirat volt csupán:

Made in Taiwan. 2355.07.20.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 23

Page generated in 0.0255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz