Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hogyha hívnak

, 638 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Gondolat

Hogyha hívnak mézédes ajkú rétek:
nyílni jöjj, s csókkal lakni jól,
ne kérdezz, mert nincsenek miértek,
csak árnyas délután, mi föléd hajol!

Kóboroljunk egyet, háztól, úttól messze,
lerúgva szabályt, s feszes ruhát, cipőt
- a szellő lobogását hajadba eressze -
hagyd, hogy megkívánjon, mint férfi a nőt!

Játssz most, játékod örök jelen legyen,
ártatlanul, akár gyermekek a fényben,
s szórja a május kacajod szertelen,
mint fogolyét, ki szabadságban reményked’!

Szerelmes szóval születtem világra,
mert akart engem két ember nagyon,
s e bódító illatot hagynám neked hátra,
mikor elbúcsúzom tőle egy hajnalon.

Játssz, kérlek, örömed semmi ne vehesse el,
oly szép e viszontagságos kék öböl,
szavaink felhők, miket égre festve fel
ott idők alkonyáig emlékként tündököl!

Hogyha hívnak mézédes ajkú rétek:
nyílni jöjj, s csókkal lakni jól,
ne kérdezz, mert nincsenek miértek,
csak árnyas délután, mi föléd hajol!

Megjegyzés: 2012-05-23

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 52

Page generated in 0.078 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz