Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Merengő

, 564 olvasás, Magyari Emese , 15 hozzászólás

Gondolat

Szép tenyeremre… szemerkélt morzsák súlya jutott. Lásd:
lét-apró verebek - már más kenyerét csipegetve -
pindúr léptekkel szökkennek elém. Begyük alján,
mint hamuszürke palást, az alázat erénye övezve.

Barna szemükben a fény-öröm éled, szikra-világít
– nézem, a kis gyöngy-könnyeket értük pergetem… és rád
gondolok. Elhagyatottság? Fájdalom? Így, ma se számít;
jámbor szívem békét áhít – csendesen éld át…

S várlak az illatokat csábító morzsa-hegyekkel,
görcs-markomra penész szaga – már nem hull soha vissza;
és mikor új gabonát terem (égi-kalász a kezedben)
búzamezők arany-álma, madárdalban leszek áldva
– majd újfent átélem: mennyire más csoda-tiltva…

Megjegyzés: 2012-05-20
hexameter

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 7
Kereső robot: 22
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki
 · GoldDrag
 · Öreg
 · PiaNista
 · Szati
 · VDavid


Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz