Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ora et aevum VII.

, 650 olvasás, Mona , 9 hozzászólás

Szerelem

Találkozások (Genesis)

A piramistemplom szíve
csiga-kanyarú lépcsőn vezet
múltunk alvó méhébe.

S vissza.

A királykék freskón
angyalok nyitott szájjal
- hangtalan
sikítják fényünket.

Te vagy.

- Egy homokóra-perdület -
s tűzlétránk füstje
nem mérgezi többé
a fénytelen mélyt.

Alászállsz
Én Feléd, fel.

*

Fényévek mentek
temérdek kialvó világszem
közt.
- Ketten -

*

Hűs hópiheként hullok
s olvadok halkan
tűzajkadra…

… s lángesőt mi lobbantunk
ahogy létre dobbantjuk
a piramistemplom ős szívét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 369
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 1.6293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz