Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Memento mori

, 681 olvasás, furcsaszellem , 5 hozzászólás

Halál

Néha jó lenne egy kicsit megpihenni,
Elsüllyedni a Mélytenger vízébe
Majd újult erővel feltöltődve
Messzire szállni a magasba,
S felhőként esőcseppekben lehullva
Kiönteni mi lelkünket nyomasztja.

Másként szemlélni kisbogár életünket,
Szembeszállni a sorsunkkal
Megváltásnak látni a halált,
Mely bár itt lohol a sarkunkban
Mégis arra késztet, hogy éljünk
És reméljünk egy szebb holnapot,
Borítsunk fátylat a múltra
S hagyjuk a francba a tegnapot.

Hollóképében átsiklunk a Fekete tenger felett
S ostobán elrobogunk egy halottaskocsi mellett
Melynek ablakára egy csontsovány alak tükröződik
S a tükörben önmagunk képmását véljük felfedezni
Amint heroinért nyúlunk, s hogy a pornak nagyobb
Hatása legyen még egy jóadag töménnyel le is öblítjük
És kidülledt szemmel várjuk a pusztulást míg
A mentőskocsi szirénája lassan halk Requiem-re vált;
Ma még csak mentő,
Holnap memento mori
Ez kell neked ember?!
Emlékezz a halálra s ne feledd
Ha letértértél a helyes útról nincs kiút,
MINDEN ÚT KÓMÁBA VEZET.

Megjegyzés: Minden út kómába vezet

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: furcsaszellem
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 269
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 292
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 1.2561 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz