Néha jó lenne egy kicsit megpihenni,
Elsüllyedni a Mélytenger vízébe
Majd újult erővel feltöltődve
Messzire szállni a magasba,
S felhőként esőcseppekben lehullva
Kiönteni mi lelkünket nyomasztja.
Másként szemlélni kisbogár életünket,
Szembeszállni a sorsunkkal
Megváltásnak látni a halált,
Mely bár itt lohol a sarkunkban
Mégis arra késztet, hogy éljünk
És reméljünk egy szebb holnapot,
Borítsunk fátylat a múltra
S hagyjuk a francba a tegnapot.
Hollóképében átsiklunk a Fekete tenger felett
S ostobán elrobogunk egy halottaskocsi mellett
Melynek ablakára egy csontsovány alak tükröződik
S a tükörben önmagunk képmását véljük felfedezni
Amint heroinért nyúlunk, s hogy a pornak nagyobb
Hatása legyen még egy jóadag töménnyel le is öblítjük
És kidülledt szemmel várjuk a pusztulást míg
A mentőskocsi szirénája lassan halk Requiem-re vált;
Ma még csak mentő,
Holnap memento mori
Ez kell neked ember?!
Emlékezz a halálra s ne feledd
Ha letértértél a helyes útról nincs kiút,
MINDEN ÚT KÓMÁBA VEZET.
Megjegyzés: Minden út kómába vezet