Ajtó, ablak nincsen,
viszont minden kincsem
itt van velem, karnyújtásra.
Vágyhatnék is többre, másra?
Külvilág? csak mesterséges díszlet:
hamis szavak, tömött bábukészlet,
porcelánarcra festett mosolyok,
tegnapról újrahasznosított holnapok.
Itt, az üvegfallal védett gömbben
gyönyör, mámor ki nem röppen
nincsen nappal, nincsen éjjel
fekete és ködös éggel.
Mért van hát most mégis sötét?
A kerek világ miként hullott szét
egy apró, reszkető pillanatra?
Gyengéd tenyér emelte magasra
s rázta, mígnem minden kincsem
táncolt, mivel ajtó, ablak nincsen.