Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ború

, 599 olvasás, Syringa , 18 hozzászólás

Elmélkedés

Te vagy a legjobb ismerőm.
Lassan, a legjobb barátom is talán.
Lelkünk egymás iránti vonzalma
maradjon még érinthetetlen-szép talány.

Ó, ártalmatlan szemű, ködszirmú Bánat!
Könnyből és sóhajból összetett virágzat
töretlen hívség, rokkanó alázat -
csak te tudod magadhoz hajlítani a fákat.
Csak te tudsz a földbe bújni, éggel takarózni
Istenhez egy arasznyival közelebb lopózni, és
dermedten állni, választ se várva
pedig tudni szeretnéd, mi ez a vad lárma
ami a szíveket annyiszor átjárja

hogy nem értheti meg egyik a másikát
pedig hogy dobog mind(!), de mind más dobbanás
más a hangja, más az álma, más a látomása
és nincs senki, aki egybekomponálja
az eltávolodott szívek önös ritmusát.

… tébolyult, széteső világ!
Az ember ejti szét. A hiányos tudás
az eltorzult akarat, dölyf és árulás.
Ha van némi szeretet, az is álruhás.
A szerelem - pokoli kirándulás.

Mert nem kerül két csillag oly távol egymástól
mint két földi szív - barát a baráttól
és szerelmes a szerelmesétől
ha az egyik álmot, a másik hurkot sző.
Már nincs más, csak kopár magány és árvaság.
Mosoly, szép szó és ígéret, mind valótlanság.
Csak te vagy igaz, Szent Remény reménytelensége
gyöngyeid folyatva az Isten szemébe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 29
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics


Page generated in 0.0569 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz