Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Belváros

, 455 olvasás, boszorka , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Vakolathullató
szürke házfalak,
tapintható idő.
Az utcán nyüzsgő
forgatag.
Stukkóval díszített
épületek,
néhány bérház
lehangoló,
piszkos festéke
pereg.
Jól megfér egymással
a luxus és a kosz,
ez az igazi
belváros.
Elfeledett
mellékutcában,
régi időket idéző
girbe-gurba macskakő
domborul lábam alatt,
réseiben a kakaslábfű
szabadon nő.
Eresz alatt gubbasztó
foszlott tollú galambsereg,
korláton könyököl
egy öregasszony,
sanyarú sorsán
magában kesereg.
Valahol zongora szól,
dallama keveredve
a lecsó illatával,
lebeg a roskadó
kémények fölött.
Körfolyosó,
csenevész ecetfát
ölel körül,
lombja a magasba tör,
ringó ágain hangos
verébcsapat ül,
egymást taposva,
a napfénynek örül.
A hőség a házak
közt reked,
minden ablak nyitva,
az ebéd már fő,
asszonyok dúdolnak
önfeledten
a lábas fölé hajolva.
A Bajza és a Szondi utca,
hajdan ápolt
szoborkertet
fog közre,
tanítványok képzelt
alakjai
hevernek itt
szerteszéjjel,
félig kifaragott,
örökre kőbe fagyott
mozdulatok,
negyven éve a
a befejezést várják.
A Ferenciek terén,
egy utcai árus,
a templom előtt
hasztalan
árulja portékáját
már kora reggel,
majd egybeolvad
az arctalan tömeggel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 51
Regisztrált: 6
Kereső robot: 26
Összes: 83
Jelenlévők:
 · aron
 · Destiny
 · GoldDrag
 · Mynerta
 · Romuald
 · Tamsaba


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz