Navigáció


RSS: összes ·




Vers: május 11.

, 800 olvasás, P.Palffy_Julianna , 34 hozzászólás

Szerelem

(talán a nyárt csúfoló hópihék
tehettek róla, hogy májusi
télben olvadt először jégajkamra,
egy génhibás Télapó csókja)


          Amíg alszol, én álmodom.
          Szemérmetlen szívem
          pőrén dobol, imát mond,
          vagy oktalan vádat kohol;
          emléked felettem kard
          hajszálvékony zsinegen,
          piros szemű reggel után,
          kávé habbal, hidegen –
          nélküled hűvösek az éjszakák,
          üres papír, tört hegyű ceruzák.

          Amíg alszol, én álmodok
          jegenyéket nyári hóviharba,
          ébressz fel, ha karodba zársz
          majd egy örök pillanatra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 354
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.218 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz