Navigáció


RSS: összes ·




Vers: (nem) perdita-fohász

, 528 olvasás, Magyari Emese , 4 hozzászólás

Fohász

Ó, Uram! Egy kéj-édes pillanat átka miért szép?
S míg szív-tűz a halál ura – égő záloga fényt ér?
Meztelen éj-lélekkel roskadok egyre lejebbre
Ékes előtted… az éden utam csak alázat ereklye…

Boldogság züllötten szomjazom érzelem ízre
Bódultan ringat siralomkönny bűn-üde vízre
Engem már ne szeress. Öleden zokogok. Csoda – rég volt.
Ördögi felhőkkel zárul be felettem az égbolt.

Ó, Uram! Élet-imám horizontján nap-szerelem lett
És ha ezüst mennyedből hullana száz kegyelemcsepp
Akkor sem tisztulna a testem. Szenny-jele: nyílhegy…
Íját tartja felém Ámor – ‘ tán megtegye? Tiltsd meg!

Megjegyzés: 2012. május 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 2
Kereső robot: 63
Összes: 95
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · SunVice


Page generated in 0.051 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz