Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Piros háztetők intenek

, 876 olvasás, secondEduard , 32 hozzászólás

Sajgó lélek

szürke álomból ébredve
magamhoz ölellek
hajnalban kilépek az utcára
míg csendesen alszol
és fehér köd száll a tó felett

friss kiflit
házi sonkát hozok
a hajad még kócos
de mosolyoddal jóllakom
oly puhán olvad a szádban a vaj
s a szúnyogok azért szállnak rád
mert szép vagy
és fehér köd száll a tó felett

a partig csak te meg én
piros háztetők intenek
a vízfoszlányok áttűnnek rajtad
testem puszta létedtől remeg
a durva pokrócot
amin fekszel
megsimogatják az emberek
ebédre hívsz harangszóval
arcodról az édes esőt falom
egy fájó szellő leszárítja könnyeid
és én könnyeimmel hagyom
és fehér köd száll a tó felett

szürke álomból ébredek
hajnalban kilépek az utcára
míg te valahol csendesen alszol
piros háztetők intenek
és én könnyeimmel hagyom
és fehér köd száll a tó felett

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 17

Page generated in 0.022 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz