Születtem én
örök világ keresztjén,
csillagok pora,
lelkem színes istenek mámora.
Otthonom fénytelen,
apáim nyomában lépkedem.
Tejútra érve szédülök,
lehullva porba vénülök,
s feladva végtelent
mit hideg világom jelent,
Te lettél arcom,
kezem – kezed,
mindenem megosztom veled.
Elástam kardomat,
s fájlalom édes kínomat,
megdermedt véremen
keresztül égetem magam.
Istenem keresem… ha van.