Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szabadvers a némaságról

, 863 olvasás, aron , 33 hozzászólás

Fohász

el akartam mondani neked
összekulcsolt szempillákkal
mint egy imát:
körmömig szakadt hiányod
de te csak
hallgattál

a fülledt
lépcsőházak közé zuhant
mosolyod párás csendje

és hallgattam én is

nem mozdult torkomban a dal
amit el akartam énekelni
nem harsant madártrombitás
panaszom

és ez a csönd most
csak ujjaid tűnődő neszezése
halántékom vékony bőrén

mielőtt elmondtam
megint szerettél

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 48
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz