A modern kor egyik legviccesebb találmánya a reklámok. Bizonyára mindenki látott már a televízióban, vagy hallott a rádióban, olyan mulatságos, egyes esetekben teljesen abszurdum dolgokat, amitől akaratlanul vagy készakarva, de mosolyra húzódott a szája. Viszont ezek a marketing fogások, nagyban befolyásolják az emberek mindennapi életét, feleslegesen pénzt húznak ki a zsebekből, s pazarolják a drága időnket. Eközben a cégek, s a média egymást túlszárnyalva, egyre betegesebb, és meghökkentőbb dolgokat kitalálva, próbálja a vevőket az adott termékük pártjára állítani.
Ezzel a kis történettel szeretnék kedveskedni mindenkinek, hogy kicsit észrevegyük magunkat, mennyire manipulál minket amit nap mint nap mindenhonnan belénk traktálnak. Vigyázat agyzsibbasztó!
Reggel felkeltem és lebotorkáltam a konyhába. Bekapcsoltam a rádiót. A Danubius szólt, az én rádióm, ami igazából nem is az enyém, hanem Sanyié. Beállítottam a Juventusra ahol, csak igazi mai sláger megy. Szóval teli van borzadály tizenéves nyáladzó tinikkel, akiknek nincs semmi hangjuk. Kinyitottam a hűtőmet, s Kinder pingui: A hűűűtőőőből?!? Nem mert azt, az ágyam alatt tárolom. Szóval kivettem belőle egy doboz tolle-t. Tolle, tolle, tolle a világ finomabb tőle. Megettem és hát mondhatom tényleg csak a világ finomabb tőle, mert ennek az íze olyan, mint a sampon. Táplál és kisimít. Ezek után már csak egy kávéra vágytam. Felraktam egy tchibot, ha már csak ez a legtöbb mi adható. Ekkor megszólalt a pannon GSM, az élvonal. Azt nem nagyon vágom, hogyan lehet a vonalnak éle. Egy nő szólt bele igen erőteljes hangon. Legyél te is modell! Ezt üvöltözte. Erre én azt kérdeztem, hogy 160 centivel, és 90 kilóval? A kapcsolat megszakadt. Leültem a Kikából vásárolt székemre, mert hova máshova, és elkezdtem olvasgatni a blikket, mert előbb a blikk aztán a szórakozás. A címlapon a sziget szerepelt, s azt írták, hogy hozd el anyádat is. Még ki kell ásni a földből, de megoldható. Miután megittam a kávémat, bementem a fürdőszobába, ahol iszonyatos bűz fogadott. Befújtam az egész helyiséget Dobby légfrissítővel. Ha a wc-m beszélni tudna, biztos öngyilkos lennék. Belenéztem a tükörbe, és majd elszörnyedtem a látványtól. Gyorsan fogtam az új borotvámat, ami férfiasan tökéletes, s negyed óra múlva már a bőröm olyan lett, mint a baba popsi. Ezután bele ültem a Suzukimba, mert a mi autónk.
Elmentem a bankba, mert velük könnyebb. Főleg eladósodni. Útközben beugrottam a McDonald’ s-ba és rendeltem egy kis sült krumplit. Mert ez Magyarország kedvenc sült krumplija. Bár engem meg sem kérdeztek. Utána még beültem egy kocsmába, és lehúztam egy jó pofa sört. Bár vicceket nem tudott mesélni azért jól esett. Ezután bementem az Auchanba megvásárolni a szükséges dolgokat, mert náluk az árak a földön járnak. Például múltkor is találkoztam egy tízezressel, no de mindegy. Vettem többek között ice tea-t, ami Éltető, frissesség természetesen! Ergo olyan, mint a sima víz. Meg Bountit, mert azt mondták, hogy az olyan, mint az édenkert íze, és én már rég óta akarok egy jót nyaralni. Persze akkor már veszek fagyit is, mert ez lesz az év nyara. Bár tudtommal az évnek csak egy nyara van. Nem feledkeztem meg az én kis kedvencemről sem Rambóról, és vettem neki egy kis Whiskast. Mert a macskák csak Whiskast ennének. Ezért nem is küldöm le őt soha a boltba. Venni akartam Cheetost is, de aztán olvastam, hogy megáll az eszed, ha eszed. Úgyhogy visszaraktam szépen a polcra. A haza fele úton nem mentem be a Media Mark-ba, mert hülye azért nem vagyok. Az udvaron leparkoltam a Suzukimat, mert még mindig a mi autónk, aztán lehuppantam a tv elé, s sokáig nézegettem az értelmes reklámokat…
|