Navigáció


RSS: összes ·




Tanka: Kétségeim

, 661 olvasás, barnaby , 0 hozzászólás

Gondolat

Megfojt szerelmed,
meghal bennem a lélek.
Érzések múlnak.
Elhullt szerelemvirág,
nem tudtam vigyázni rád.

Sebeket kaptunk
egymás keresztjeiből,
Átokban éltünk.
Te mindent nekem adtál,
én könnyekre cseréltem.

Zokog a lélek,
bár ezt még nem értheted,
félek, ha érzek.
Tőled már elindultam,
magányom útját járom…

Ne mondd ki, miért
akartad, hogy így legyen.
Megkísértettél.
Utunk egy irányba fut.
Feltörve lelked, lábad…

Örök reményem
köt hozzád ezer szállal,
lágyan ölelj át.
Szertefoszló pillanat
gondolataim szárnyán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Tanka
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 43
Jelenlévők:
 · ferenczvicus
 · PiaNista
 · varadinagypal


Page generated in 0.0435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz