Gyertek, menjünk patkolni, új hangokat
csattogjunk a macskakövön.
Ha nem jönnek elő, poroszkálunk a füvön.
Csendet döngetni a föld alá,
mert a zajból van elegem, itt fenn.
Szentjános bogarak cikk-cakkantanak,
lásd világ, a röpke gondolatokkal.
Ösztön visz hírt. Ösztön a szépet.
Imazászlón szárad a kimondhatatlan.
Közben a labirintusban Ariadne huzatol:
el minden fotont az útból!
Tévedsz, tévedsz, nem kijáratot, vesztet
hoz a szél. Már délről is. Tengerről.
Kifordul a világ. Hiába csukod be a szemed,
bent koponyádon a lángszobrok és mesélnek.
Fluoreszkál csak az akarat a félszekben,
retteg sötétben, retteg percegésben.
Szú monológja. Eszi a kereket.
Zsoltárnyi már a ments meg. Végestelen.
Tollaitok metszetlenek. Visszhangoznak.
Ha. De nincs hang.
Nincs.
Nagyokat hallanak.
Megjegyzés: (2009.)