Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csikágó

, 484 olvasás, boszorka , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Mint megművelt föld
a dolgos kéznek,
neki olyan ez a város.
Hazavisz az út, otthonosan
simul lába alatt,
az ódon, vaskos házak
védelmezőn borulnak fölé,
minden kis mellékutca
ismerős, az övé.
A játszótéren
régmúlt gyerekzsivaj
kísértet-hangja
hirtelen szívére száll,
megpihen,
koszos, foszlott tollú
galambok gyűlnek köré,
apró szemükben
mindentudó fölény,
túlélni kell.
Idős néni rafia szatyorból
morzsát szór a szökőkútnál,
ócska babakocsiban
ráncos arcú csecsemő szunyókál,
szájából lassan nyál szivárog,
padtámlán piros pólós fiú ül,
mellette kopott gitártok.
Ez még mindig Csikágó.
Ujja alatt mágikus a dallam,
együtt dúdolja a gitárral
halkan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 9
Kereső robot: 14
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Dinyo
 · Divima
 · farao
 · galamboki
 · hegeanna
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Sutyi
 · Trex


Page generated in 0.0311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz