ki tudja mennyi grádics még
(amin le vagy fel)
de még mindig izgalommal tölt
a valamerre indulás
sorsom acélja
az évek köszörűjén
emlékeim szikrái
felhők mögé tűnő csillagmiriád
s ha néha elhagynám az árnyékom
szóljatok
mert ez a világ
mindig megpróbál darabokra szedni
és összerakni azzá
aki nem vagyok