Navigáció


RSS: összes ·




Vers: In memoriam 2010. április 7.

, 604 olvasás, Ilianne , 4 hozzászólás

Kedvencemnek

Sietve jöttél felém,
s én nyitottam zárt kapuim neked,
mert érzéki nektárral teli testem,
mondtad, hogy úgy szereted.
Talán tétova volt a lelkem,
s a gondolataim nem elég szabadok.
S ha fordítva írom ezt,
hidd el, úgyis igazak a sorok.
Az ölelés olykor úgy éreztem több,
s néha, hogy kevesebb,
mint amiről szólhat az én, és a te szereped.
Simogatásod mégis az egekig emelt,
vad s buja vágyaimra lelt.
Egy-egy pillanatra már őrülten szerettelek,
de könnyű pillangó vagy,
s mert így akartad tovább engedtelek.
Szállj! Szárnyalj!
Ha nem velem, hát mással,
s őrizlek emlékként magamban,
végtelen odaadással…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Vers
· Írta: Ilianne
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 37
Jelenlévők:
 · BFanni
 · GoldDrag
 · SusanWinter
 · VDavid


Page generated in 0.0273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz