Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Psyché

, 472 olvasás, GoldDrag , 0 hozzászólás

Gondolat

Takard el szemed, s aranyban
fürdetett áll és szép ajakvonal
vak világba szól, árad hangja,
téridőt sző körénk, éber hajnal
kontyában Csillagfüzér és Por.

Takard el szád és vakító
Napod süssön belénk mélyen,
szívzenét szerezzen, mély melódiát
dúdoljon homlokunk alatt kevélyen,
marcangold lelkünk abroszát.

Takard el tested, maradj vágy csak,
Csillagfényben Kirajzolódó,
testetlen ideád gyűrűbe fogott
ékkőként ragyog bennünk is ideát,
simulj belénk bátran égi torzó.

Takard el szellemed, hangunk ne halld,
süket füledre mi tapasztjuk kezünk,
testedet testünkkel takarjuk majd,
szemed csókkal borítva létezünk,
psychédbe oltjuk eredő ihletünk.

Takard el szememet, s ezüstbe
olvasztott áll és szép ajakvonal
fény világba szól, árad hangja,
végtelent sző köréd, örök nappalt,
hajamban ezüstöd és a kor…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 7
Kereső robot: 19
Összes: 51
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · hazugsagok
 · marisom
 · northman
 · piciedith
 · quentin


Page generated in 0.1428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz