Tudom, nem könnyű neked.
Múltad és jelened
terhét cipeled a fagyos
szürke hétköznapokon,
és sehol egy ünnep,
mely elfeledtetné
jövőd reménytelenségét.
Kezeid nem fonod imára,
szemed nem hullajt könnyet,
mint ahogy ajkad sem kiált
fájdalmas panaszt.
Mégis meghallom
minden ki nem mondott bánatod.
Szívem melegével
felszárítom láthatatlan könnyeid,
ajkam néma fohásza
elűzi gonosz démonaid.
Tudod jól, hogy benned élek!
Mosolyt csalok arcodra,
ha lehunyod csillag szemeid,
s a jégcsapok is elolvadnak,
csak lelked zugaiban
idézd meg szellemem.