Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Újra a kertek alatt

, 455 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Egész érzékenységem egy kis kerttől, néhány Nyártól, évszakok színe-változásától tanultam. Mi lett volna velem falun, valódi vidéken? Mennyit zsúfolt volna belém egy erdő a világmindenség létezésének rezdüléseiből? Mennyivel több lenne írásom, felfogásom, mennyivel egészebb lenne lelkem, énem - én?

De nem panaszkodom. Áldom ezt is, s nem mérem: kicsiny vagy sok. Volt, van - s úgy, abban az alakjában, mindazon teljességével, titkaival, kalandjaival, elfeledett és eltemetett mozzanataival csak bennem létezik: lüktetve eltemetve, mint ezernyi mag.

Mindaz, mi belőlem szóban, írásban, s pszichémben kifejlődik, kinő, ezen organikusság jegyeit viseli visszavonhatatlanul, örökké, miként az a letűnt, ám nagyon is élő világ, a maga összes színeivel és egész növekedésével, mellyel körülölelt.

Gondolatban kiülök a szikrázó ég alá és régi ismerősként köszöntöm az örök felhőket, azzal az el nem múlt gyermekiséggel szemeimben, mely még mindig ott virágzik lelkem tükreiben. Mintha minden ugyanaz lenne odafönn. S minden egészen, teljesen és végzetesen más itt lenn, köröttünk. Pedig csak egy szemvillanásnyira nem figyeltem.

Néha, mintha még mindig várnám, hogy kikiabáljanak értem a régi házból:
- Ádám! Kész van az ebéd! Hol vagy már?
S én kellemes álmodozásból ébredve induljak neki az igaz valóságnak, a megragadott, teljes és örökkévaló pillanat egészében - az illatok, s a terített asztal felé, egy hatalmas és új nekiindulásnak, egy mindent eldöntő erejű újrakezdésnek.

Nem tudom elengedni a gyermekkort. Nem tudom nem hinni azt a fényt, csodát. Nem tudom nem tudni, hogy mindaz az örök növekvés, erő, egészség - az az egész sebezhetetlenség ma is ott van mindenekben, bennem. Nem tudok nem hinni, hisz' megannyiszor éreztem a végtelent, az Istent, a mindent. És nem tudok nem hálás lenni mindig és örökké - amíg élek, hogy mindenem megvan, ami egy embernek csak meglehet: szeretetben élek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 180
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 197
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2282 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz