Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Inverz világ

, 682 olvasás, gazzo , 9 hozzászólás

Misztikum

Szemeim nyitva tartottam, ahogy ezt mindig is tanították gyermekkoromban. Nyitva, de vajon miért? - kérdezem magamtól mostanában.

Miután megláttam Őt, kénytelen voltam lehunyni szemeimet. Mert megláttam, és elvakította szemem kékjét, tisztasága. Azt hittem csak egy szokásos hétköznapi angyal, amilyet már mindenki láthatott legalább tucatszor. Haja gyönyörű volt, szőke és ápolt, és szabályos arcvonásai is egy hétköznapi angyalra utaltak. A szemébe néztem, mely zafíros csillogású Opálként ragyogott, és nem tudtam félrekapni többet a tekintetemet azokról a Csillagszemekről. Ahogy néztem, szinte magától adódtak a kérdéseim, melyekre korábban soha nem kaptam válaszokat. Kérdezgettem Tőle mindenfélét a világról, és Ő higgadtan, lassan adagolva adta meg a válaszokat. Nem telt el túl sok idő, s már rá is jöttem, hogy Ő nem a mennyből jött. Ő, Tükör Ország Angyala.

A tükör előtt álltam és hunyorogva néztem arra a világra, melyre felhívta a figyelmemet. Becsukott szemmel tettem két lépést előre, és eggyé váltam a tükörrel. Már nem láthattak mások, mert magam is hideg kékes fénnyel közvetítettem a világot a kíváncsiskodóknak. Tágra zárt szemekkel kívülállóként tekintettem mindenre. Azokra a dolgokra és emberekre is, akiket korábban melegséggel telve szemléltem.
Görbe tükörré váltam magam is, és aki előttem állt kérdőn, annak nem tudtam többé a szokásos sztereotípiákat sugározni. Inkább meg akartam mutatni mindnek, hogy van egy másik világ is, ahol a fehéret feketének látják és a feketét fehérnek, a jót rossznak és a rosszat pedig jónak.

Az Angyal is ott állt mellettem és a sötét arcát mutogatta, mert azt akarta elhitetni, hogy Ő valójában ilyen. Láttam a sötét képeket és a szenvedést, de nem tudta elrejteni a fényt, mely lényéből áradt. Hiába győzködött, hogy Ő ily feketének látja önmagát és a világot is, most hogy egy oldalon álltunk, már nem téveszthetett meg.
Elhatároztam hát megmutatom neki, hogy milyen is valójában. Megkértem álljon a tükör elé, hogy most az én képeimet látva, ismerje meg magát jobban.

Hercegnő volt! Gyönyörű és egyben törékeny virágszálnak láttam, mely illatával elvarázsol mindenkit. Selymes szirmai szinte szálnak a szellők szárnyain. Bőrének illata és puhasága nem fogható semmihez, érintésére virágba borulnak a legmakacsabb rügyek is. Ő a Tavasz, mely reménysugárral kecsegtet mindenkit. A Nyár, mely hihetetlen nyugalmat áraszt. Ő az Ősz is, mely megédesíti a nappalokat és éjszakákat. A Tél, mely fehér ruhájában az ártatlanságot szimbolizálja.

Ekkor kiléptem újra a tükör világból, és meg szerettem volna érinteni, de Ő eltűnt amint kinyitottam a szemem. Nem mertem megfordulni és visszanézni, mert féltem a sötét képektől melyeket korábban láttam, ha a tükörbe néztem. Határozott mozdulattal lendítettem karomat, és könyökömmel összetörtem a tükröt. Soha többet nem akarom látni a nyomorom kivetítését.

Keresem, kutatom mindenütt, és próbálom újra és újra beleélni magam azokba a csodálatos képekbe, melyekben Őt láthattam. Már nem érdekel a tanítás, bolyongok lehunyt szemmel időtlen időkig…

Hercegnő! Hunyd le Te is a szemed, és a lelked tükrén át mindig láthatod ki is vagy valójában!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Ez+az
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 3
Összes: 10

Page generated in 0.0352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz