Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Töredékek a zárt osztályról

, 529 olvasás, Jonai_Zs_Balazs , 22 hozzászólás

Sajgó lélek

       "Bezárva okos őrültek közé…"
          (József Attila)

újra itt lakok
köröttem falak
rácsos ablakok
sok furcsa alak
kettős börtönöm
mélyére zárva
hol nincsen öröm
s mindenki árva

tehát túléltem
mégis a tegnapot
pont ettől féltem
a gyógyszer nem hatott

(egy doboz nem hat
tán jobb lenne hat
ó mikor talál
már rám a halál?)

az élet
mivé lett?

karomban a kanül
nyugodtan, halkan ül
értelme nincs, de ím
befigyel itt egy rím

amíg írom e verset
feledem a keservet

sírok
ordítok
írok
fordítok

pszichopatai anna

én
a skizofrén

hiszen már az oviban
se voltak barátaid
még a videón is látszik
a többiek énekelnek
te meg egyedül kockázol
senki rád nem hederít.

sohase vertek téged laposra
senki sem csúfolt soha
mit keseregsz? térj már észre! -
engem senki nem vett észre.

nem haltál meg
ez a zárt osztály
finoman szólva
is rábasztál

egy szenilis vén
az ujja hegyén
gyűjti a port
már tiszta piszok
s teámba szórja
mit éppen iszok

nincs velem a könyvem
a kedvenc Lewis Carroll
ki szárítja könnyem
és ki lesz, ki átkarol

[SKIZOFRÉN]

egyedül
kételkedem

Megjegyzés: Ezeket a verseket egy vidéki kórház zárt osztályán írtam, ahol egy rövid ideig "vendégeskedtem" az elmúlt néhány napban. Társszerzőm az élet volt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Jonai_Zs_Balazs
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0358 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz