Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Mas a Tierra

, 1825 olvasás, gazzo , 36 hozzászólás

Álom

ismerős történetek
a fájó nyomorúságról,
lámpásként
mutatják az utat.
szemem nem látja
a fényt, s ha becsukom
ismeretlen sötét árnyak
rántanak a mélybe.

lepedőm vad folyó.
úsznék az ár ellen, kapálózva
éjszakákon át.
mielőtt partot érnék
belém hasít a fájdalom.
karom és lábam görcsben,
újra leránt az örvény!

Üvöltenék!
de vízzel telt tüdőmből és számból
a habos fájdalom bugyog.
fénysugárra várok,
melyet hajnalonként
fogaim csikorgása vonz.
egy hajó menteni próbál
síró motorjával. küzd,
de lámpása belevész
a ködös semmibe.
együtt hánykolódtunk
a meredek partok mentén,
de nem látom sehol a hideg reggelen,
midőn kinyitom szemeim,
melyek együtt úsznak még
véresen, lepedőmmel.

Levegőért kapkodok…

végre felrémlik szobám,
mely semmit nem változott.
jól tudom hol vagyok…
Átkozott Mas a Tierra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Elõadja: secondEduard (Dancsa József)


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 17
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Trex


Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz