Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mama

, 696 olvasás, karotinbeta , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

Már egy hete csak a mamára…
Mikor pofán öntött fehér borral.
Letöröltem. Azt hiszem abrosszal.
Foghiányos volt szép szája.-

Utáltam. Minden bizonnyal karmikus
viszonyunk volt. Vén alkoholista!
Olykor elkaptam valami tiszta
pillanatát, aztán rozoga lett, bús.

Sokat ült a kocsmában bebaszva.
Gyengéd volt? Kivel? Kit érdekel?
Szidott, csütörtökön, pénteken,
s a ruhákat fényesen, suhogva

másnak adta, hagyta, hogy fázzam.
Nem nyafognék, de összegeztem.
Mindent egybevetve: nem szerettem,
és ő sem engem. Minek cicomázzam?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 16

Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz