Nem lelsz békét az itthagyott szavakban,
elmentek, kikhez esdekeltél félve,
te nem ők vagy, lelked útvesztő mélye,
és te folyton csak eltévedsz magadban.
Nem válthat meg Jézus haláltusája,
se Szókrátészé, nem ment meg Szidharta,
kit a napnyugta öltöztet aranyba,
mikor egy kertben a halálát várja.
Elporlad majd, amit alkottál, minden,
porrá lesz a szó, mit kiejtett ajkad,
sorsod ez, s Hádész sem irgalmaz rajtad.
Az éj örök, és végtelen az Isten,
tested az idő, a változó anyag,
és benne te vagy a múló pillanat.
Jorge Luis Borges:
No eres los otros
No te habrá de salvar lo que dejaron
escrito aquellos que tu miedo implora;
no eres los otros y te ves ahora
centro del laberinto que tramaron
tus pasos. No te salva la agonía
de Jesús o de Sócrates ni el fuerte
Siddharta de oro que aceptó la muerte
en un jardín, al declinar el día.
Polvo también es la palabra escrita
por tu mano o el verbo pronunciado
por tu boca. No hay lástima en el Hado
y la noche de Dios es infinita.
Tu materia es el tiempo, el incesante
tiempo. Eres cada solitario instante.