Hatalmat kaptál, ó, micsoda blamázs:
Hóhéron, furcsán fest egy királyi palást.
Fejedre méltó rossz, fekete vászon,
Mégis ezüst csillan aranykoronádon.
Beszéded rettenti udvarod népét,
Ki csak nem jól szólal, kiontod a vérét.
Szádból csak alpári, piszkos szenny fröcsög,
Úrnak hiszed magad, de ahhoz nincs közöd!
S mert még van hatalmad, el ne feledd:
Urad neked is van, hűbéres a neved.
Uradnak megdöntik majdan hatalmát,
Elűznek téged is, mint csatlós kutyáját.