egymás tekintetét (el- s megkerülhetetlen)
délutánonként gyakorta érezzük egymást
mi, két panel közt ötven szörny-méteren belül is
ismeretlen ismerősök szemtől-szembe láthatatlanul.
van ki hűs erkélyen, van ki megbillentett hűvös ablakán
ereszti-fújja, lakást-családot mérgétől megóvni vágyón
stresszoldó füstjét föl, ki a világba.
… de reggel (már egymáshoz testben sokkal közelebb),
a késlekedő busz megállójától méterekre megszabott
és jó-magunktól érthetetlen-távol
gyújtunk rá lélektelen munkába menet,
s már tudomást sem veszünk egymásról.