Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Derű

, 800 olvasás, Syringa , 29 hozzászólás

Gondolat

Valahonnan
a semmiből jött.
Nesztelen
lágyan körözött
szeleknek áldozó
fejem fölött
és vált valamivé…
Lelkem egy félénk
alig-mozdulattal
öltötte magára
élénk testét.

Egyszerű
halványkék derű.
Talán
a fogyhatatlan bánat
visszája.
Szememben
sótlan csepp
imbolyog -
enyhe mosolyra áll
a szája.

Mint amikor
vigasztalanul zuhog
s valahogy mégis
oly könnyű a lég -
egy váratlan
mennyei villanással
oszlatja
felhői sorát
az ég.

Földig suhanó
szellemcsíra
s egy végtelen ima
valakiért…
Nincs semmi okom rá.
Nem is lehet.
… mégis
boldog vagyok
valamiért.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 12
Kereső robot: 15
Összes: 80
Jelenlévők:
 · aron
 · bacsol
 · bArthAKata
 · BFanni
 · Destiny
 · fellegváry
 · GoldDrag
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · marisom
 · quentin
 · Teddy


Page generated in 0.2081 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz