Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Labirintus

, 663 olvasás, Syringa , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Tudod, én nem bánom, hogy
nem figyelmeztet(het)tél előre
hová is kerültem, mikor ide beléptem
s véltem, tán megérkeztem valahová.

Szülőm is elmondta régen, szépen
mit tegyek az életben és mit ne
de te tudod legjobban -
az ember nem engedelmes jószág
hogy a más tapasztalatából éljen.

Ugyan mi értelme lett volna
megkímélned a szenvedéstől
a névre szóló fájdalomtól, a csalódástól
mikor téged is az vitt előbbre?
Gondolj csak bele…

Az eltévelyedéstől sem kell féltened
bármilyen gyéren világított is ez a hely.
A finom ezüstös por -ahogy mondád-
ami melegít és zöldes fényt bocsát ki magából
álnokul csillog ugyan, mégis
mindenképpen megismerésre érdemes.
Ez vitt rá, hogy a pokol méregbugyraiba is
be-betekintsek. Rém-érdekes.

Kár is lett volna mondanod
milyen veszélyes a feloldhatatlan sűrű máz
az itt bolyongó félholt lelkeken
míg nem láttam, úgysem hittem volna el.

Kedves tőled, de ne aggódj miattam.
Nem tévedtem el.
Lila fényű babszemeket szórtam magam mögé
mindenütt, amerre jártam, s a kaput
amin beléptem, könnyen megtaláltam.

Már kezemben az utcai kabátom (sapkát nem hordok)
és a sálam, s ha megkérdeznéd
hány óra van nálam -
nos… messze még a hajnal.
De túljutottam a legsötétebb éjszakán.

+++

Lassúdan nyúlik a fény
de több jut belőle napra nap
s én itt várom ki lázas türelemmel a tavaszt.
Visszadobom utcai kabátom.
Ha menekül, talán jó lesz másnak…

A labirintusból fölfelé vezet
a kijárat.

Megjegyzés: egy régi-új alkotótársnak, szeretettel

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 45
Jelenlévők:
 · etele
 · gszabo


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz