Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vízió

, 525 olvasás, Horváth István , 22 hozzászólás

Sajgó lélek

Ott volt a vágott nyelvű éj-jel…
S én fájdalmaim teregettem széjjel,
mint agyonmosott lepleket.
(De a nyű:
a sosem könnyű
kétség, bent rekedt…)

Halk moraj,
nyüzsgő raj,
rút furcsa neszek:
zörgő rekeszek,
szakadó vásznak,
lelkemig másztak…
S egy árny felnyögött
a hátam mögött…

Örvénylő, mozgó torz alak,
kép rengeteg, salak…
Nem vetették le a fátylat.
S én feszültem, mint egy veszett állat…

/Lehunyt szemeim héján,
jövőm folyt tükörré tán…/

Megjegyzés: Az akkori jegyzeteimből írtam, amikor megálmodtam többször is a jövőt és furcsa hangokat hallottam…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 8
Összes: 23
Jelenlévők:
 · fenytores
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz