Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyszercsak

, 946 olvasás, aron , 23 hozzászólás

Elmélkedés

Egyszercsak
olyan távoli minden –
rőt homályba fulladt napjaim,
amikor még hittem –,
a kitépett fűcsomók újranőnek,
de már tudom:
helyükön sivatag nyújtózik
és nagy, vöröslő csönd.

Egyszercsak elköszönt
tőlem minden nagy fájdalom,
s már csak csodálkozva
nézem a könny-özönt
mögöttem.

Alig emlékszem a szobámra…
a házmagas tuják árnyékára
megrepedt falamon,
amit fejem alá tűrtem, a kispárna
csücskére,
s ahogy fölémterült a plafon…

Egyszercsak elmerült minden múlt,
már csak az ölembe hullott
jövőt rettegem…
neked adtam, drága leányka -
gyermekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Syringa
 · Tollas


Page generated in 0.076 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz