Szülőszoba, kiságy, bölcsőde, majd ovi,
egy a sorsod velünk, Jutka, Teri, Rozi.
Cseperedünk gyorsan, s rögtön nagyok leszünk,
ha felnőttünk csokit, bizony sokat eszünk!
Lehet akár töltött, nugát, tej, keserű,
Artúr is megmondta: mindegyik nagyszerű!
Miért esszük? – kérdik, pszt! csak halkan mondod:
mert szétárad bennünk a "boldogság hormon".
Van, akinek soha nem elég a jóból,
egyre több kell neki, nem ért a szép szóból.
De sírdogál aztán, mert megnőtt a hasa,
olyan terebélyes, mint egy török Pasa.
De aki érzéssel fogyasztja s mértékkel,
az nagy bölcsességgel azonnal értékel,
Ő a lényeget már réges-régen érti:
"A Csoki többet ér, mint a legtöbb férfi"
Ezek után kérded: kinek kell a férfi?
Hisz sörivás közben egyikük sem érti,
percekig méláznak, mint egy bamba boci:
mi ez a nagy mosoly, s minek a sok csoki?
Esténként részegen hozzánk dörgölőznek,
ha pont "fáj a fejünk" mindig zsörtölődnek.
Hihihi, nevetünk: csokit ettünk nemrég,
álmodva élvezzük ezt a boldog estét.
Ajánlom neked is, zamatát kóstolgasd,
lassan szádba téve, hosszasan szopogasd.
Jóleső bizsergés önti el testedet,
kellemes boldogság szövi át estedet.
Megjegyzés: Köszönöm, Judit!
2011. December