Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Margit hídi korlát

, 342 olvasás, Trex , 1 hozzászólás

Szerelem

Billentyűn zongorázva,
szavaktól bőrig ázva
verseket írni hosszan,
tegezve, nem magázva,

hogy így meg úgy, te démon,
te karcsú árny, te vékony,
te nosztalgiafaktor,
te emlékmaradékom,

a múltat nem keresve
eszembe jutsz ma este –
verem fejem a falba,
aztán meg a felest be.

Ha a feles bejátszik
böfögnék a románcig,
de sehol sem kapom meg:
a csókod már hiánycikk.

Hiábaság – ez kész, mi? –
neten fotókat nézni,
mert csókod ízét, hidd el,
meg egyik sem idézi,

csak feszíti a bordát
és múlt időbe hord át
(pedig a híd megújult:
már meg sincs az a korlát).

Nem kattintok a sendre…
Az emlékkerevetre
dőlök le, és bealszom
mosolyba gémberedve.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 25

Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz