Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyermek születik

, 340 olvasás, Hoporty , 2 hozzászólás

Gondolat

Fehér folyosón várnak hófehér lelkek,
izgatottan figyelnek, mikor jöhetnek?
Lebegnek le és felfelé szállnak,
egymással pár szót sebtében váltnak.

- Te hová mész, s Te kié leszel?
E világra Te is ma érkezel?

- Én övé ott, kinek piroslik orcája,
kinek ráül a hold haja bársonyára.
Íriszen kelt gyöngyein engem lát. Tudom!
Hozzá jöttem most, Ő lesz az Én otthonom.

S a fehér lepkék egy pillantás alatt,
suhannak szobákon átszelnek falakat.

Olyan a röptük, mint tündérek körtánca,
lényük rávetül ágyakban fekvők arcára.
Hirtelen egyikük kiválik a körből,
félelem könnye fakad szemének tükréből

Sötét helyre került, hol van már keze lába,
piciny lelkének felpezsdül vére folyása.

Ijedsége aztán apadni kezd hamar,
mikor szívét hallja annak, akin hasal.
- Ő az, megérkeztem, hisz hozzá indultam,
kivel hónapokig együtt álmodoztam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Hoporty
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 20

Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz