Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anya vár

, 375 olvasás, boszorka , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Anya engem vár.
Ráérősen bandukolok
az ismerős
belvárosi utcán,
az öreg, horpadt járda,
hazafelé vezet.
Szemben álló ház
falán felirat:
Hüje Maretics!
Az idő és az eső
rég lekoptatta
a tört kavics
karcolt feliratát,
én mégis tisztán látom
a girbegurba írást,
mit egy gyerekkéz
hajdan ott hagyott.
Anyához közeledve
újra mint tízéves kislány,
magamban kuncogva
ballagok tovább.
Kovácsoltvassal díszített
kapunkhoz érek,
ma már nem készül ilyen,
zöld festéke pereg,
mely alatt
a százéves tömör fa
vidáman villan,
vállam, s oldalam
neki vetem,
az ódon rézkilincs
érintése meghitt,
mint anya simogató keze,
hazaértem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 0
Kereső robot: 46
Összes: 79

Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz